A borfogyasztás kultúrája.
Egy francia gourmand a borivás mûvészetérõl beszélt a walesi hercegnek. "A nagy bornál nézzük annak játékát a
pohárban, beleheljük illatát, és azután... Megisszuk! - vágott közbe a herceg. Nem, herceg - folytatta a gourmand - elõbb beszélünk
róla."
Talán itt kezdõdik a lényeg: meg kell adni a módját. Ahhoz, hogy kellõen értékeljünk egy bort, minél többet kell tudnunk
róla. A kulturált borfogyasztás általában étkezéshez kapcsolódik, a bor zamata is így érvényesül a legjobban. "A bornak
ágyat kell vetni" - hangzik a régi mondás.
Ha nem fõétkezéshez kapcsolódik a borivás, akkor is ajánlatos megalapozni: mogyoróval, mandulával, gesztenyével, sajttal... A bort
kortyonként, lassan érdemes fogyasztani. "Az igazán értõ kortyolgatva issza a borát, mert ahányszor csak szünetet tart, ugyanannyi
gyönyörûséget érez, mint amennyit akkor érzett volna, ha egy hajtásra kiüríti poharát." - írja Brillat-Savarin.
"Az ivásnál minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és napszakot. Van henyélõ
bor, kacér bor, mesélõ bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall, pl. kedélyes családi ebéden drámai bort inni.
Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a
magasságot és a kilátást, és szeret felülrõl nézni."
Tetejére
|